Egy kutatás, amire igazán felkaptam a fejem, mert nem vagyok egy szerelmes fajta. Sosem értettem, hogy hogyan tud valaki két nap alatt belezúgni a másikba, és mi az a hatalmas rózsaszín köd, ami ilyenkor megszállja a nők agyát. Bevallom, irigykedtem, mert akármennyire is próbálkoztam rögtön szerelmesnek lenni, sosem ment. Most egy kicsit jobban értem, még akkor is, ha én magam is mosolygok a következtetésen. De hogyan függ össze az agyunk és a szerelem?
Az okos emberek kapcsolatai kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak. Ismerik magukat, és nem feltétlenül a másiktól várják, hogy jussanak valahova. Nem félnek szingliként élni, és nem is keresnek mindenáron partnert. Tökéletesen megállnak a saját lábukon, és ha mégis találkoznak valakivel, akiről kiderül, hogy mégsem ő a nagy Ő, akkor nem félnek tovább lépni. Soha nem süllyednek bele valamibe, ami elváráshoz hasonlít. Ha valakiről érzik, hogy nem nekik való, akkor inkább keresnek tovább. Bár nem tudják megfogalmazni, hogy mi is az a szerelem, valószínűleg sokkal nagyobb és misztikusabb dolognak képzelik, mint ami valójában.
Tanulnak a saját hibáikból, és nem követik el újra, és újra. Az okos emberek pontosan emlékeznek arra, hogy egy-egy szakításuk mennyire fájdalmas volt, és inkább csak akkor akarják ezt megint átélni, ha már nagyon muszáj. Ez persze azt jelenti, hogy bezárkóznak, és nehezen nyílnak meg, de ők ezt ritkán érzik problémának. Nekik egy kapcsolat lehetőség, és nem kockázat, és képesek kivárni a végsőkig.
Forrás: ridikul.hu